Cross Hungary Adventure 2007.

Maxballoon Team beszámolója
a 2007 évi Cross Hungary Adventure versenyről

-1. nap (2007. 09. 17.): Az izgalom a tetőfokára hág, hiszen holnap utaznunk kellene Füzérre a verseny kezdőpontjához, igen ám de mint kiderült a beígért autónak nincs műszakija, és egyelőre úgy néz ki nem is lesz, de ez csak a kezdet, mert délután kiderül az eddig minden probléma nélkül megkapott GPS készüléket sem tudják rendelkezésünkre bocsátani, mert senki nem tudja hol van. Mindegy a problémák nem azért vannak, hogy rágódjunk rajtuk, hanem, hogy megoldjuk őket! Estére sikerül szerezni egy 7 személyes Citroen Jumper kisteherautót, melynek elég nagy a platója ahhoz, hogy akár sátor helyett is használhassuk.

0. nap (2007. 09. 18.): Végre! Ismét utazunk a VERSENYRE! A csapat negyedik tagját, Bagó Danit, - akit csak a múlt héten sikerült beszerveznünk - Rolanddal együtt Pesten vettük fel. Közel 450 km megtétele után már meg is érkeztünk Füzérre, ahol a nálunk lévő kettő darab GPS-nek és a helyismeret hiányának köszönhetően nem sikerült odatalálnunk a focipályára, viszont sikerült megtalálnunk a református parókiát, ahol a lelkész a verseny rendezőinek régi barátja és itt olcsón megszállhattunk. A fűtött szobákban töltött éjszaka után végre elkezdődött a VERSENY!

1. nap (2007. 09. 19.): 8 órától eligazítás a füzéri focipályán, természetesen elkéstünk, de a 9 órai rajtig még mindig van fél óra, ez alatt sikerül is bekeverni vagy 7 liternyi vizet energiaitalnak, gondolván később még szükségünk lesz rá (ennek később még nagy jelentősége lesz!).
A Roland, Krisztián és Dani trió kezdi az első etapot: futás fel a füzéri várba, ahonnan pár perccel később már vissza is térnek. Innen Dani viszi tovább a teherkocsit, én pedig a srácokkal együtt tekerek először Pusztafaluba, ahol megvesszük a település környékének természeti értékeit bemutató füzetecskét, majd száguldunk tovább Füzérkajata felé. Sajnos a kellemes lejtő magával ragadta a csapatot és csak 5 percnyi száguldás után eszméltünk, hogy azok a piros-fehér-zöld színűre festett kövek bizony az államhatárt jelzik és nekünk semmi keresnivalónk nincs ezen a helyen. Ezzel a kis kitérővel sikerült mintegy 15 percnyi időhátrányt szereznünk, ami pont elég volt ahhoz, hogy mire a Sárospatak felett lévő Tengerszemhez értünk, ahol az első technikai feladat várt a csapatokra, már le is késtük a megadott szintidőt és sziklamászást.
E közjáték után leszáguldottunk Sárospatakra, ahol a Bodrog partján már várt minket Dani és a Gumotex felfújható, kétszemélyes kajakja. Innen elsőként a Roli, Krisztián páros evezett, Dani pedig kerékpározott egészen Olaszliszkáig. Olaszliszkától Dani és én eveztünk tovább Bodrogkeresztúrig, Krisztián tekert, Roli pedig a teherkocsival ment a következő depóig. Itt újabb csere, a reggeli trió (Roli, Krisztián és Dani) pedig már szalad is fel a tokaji Kopasz-hegy tetején lévő TV-toronyhoz, én pedig a teherkocsival száguldok a tokaji pincesorhoz, ahová a srácok csak az est leszállta után érkeznek meg. A várakozás alatt volt időm megfigyelni a kevéske, hétköznap is nyitva tartó pince forgalmát. Innen már nem volt sok hátra: csak el kellett tekernünk Tiszanagyfaluba, ahol elvileg forró vizes zuhanyzó várt volna minket, ha megtaláltuk volna a focipálya öltözőjének kulcsával rendelkező ismeretlent. Sajnos ez nem jött össze, így se hideg, se meleg víz, se WC, csak a reggel előrelátóan bekevert energiaital, na ebből nem lesz se főzés, se meleg leves!

2. nap (2007. 09. 20.): Az átvacogott, platón töltött éjszaka után szinte jól esett a reggeli 40 km biciklizés Tiszadobig, de itt utolért minket a végzetünk: első körben 42 km evezés a Tiszán az előző nap megismert kajakokkal Tiszacsegéig. Roli és Krisztián kezdik a kíntúrát, Dani teker a gáton én, pedig viszem a kocsit. Tiszacsegén bőven van időnk a töprengésre és a pihenésre, így meg is kóstoljuk a Halászcsárda kulináris remekeit. Délután 4 körül érnek be csapatunk tagjai és tíz perces eszmecsere után bevállaljuk a következő 55 km-es evezős szakaszt Danival. Az előző napi tapasztalatokból okulva nem kezdünk túl erősen és cipőt sem viszünk magunkkal a Kisköréig terjedő szakaszra. A legnagyobb probléma ezen a szakaszon az, hogy a duzzasztás miatt szinte áll a víz és rengeteg a mellékág, csatorna, ahol nagyon kell figyelni, hogy az ember merre kormányozza a kajakot (már ha tud egyáltalán kormányozni). Szóval este 10 után végre már látjuk a kiskörei strandon lévő autók reflektorainak fényét és egy brutális hajrával fél tizenegy után pár perccel, végre kiszállhatunk a kajakból. Itt végre volt forró zuhany és forró gulyás ráadásként palacsintával. Az előző éjszakai tapasztalatokból okulva téli ruhába öltözve irány a plató és alvás.
Az éjszakai evezés a Tisza-tavon fantasztikus élmény volt, a fél Hold és a csillagok fénye minden evezőcsapásnál megcsillant az evezőkről lecsöppenő vízcseppeken, a hatalmas nádas pedig csendesen susogott. Még Tiszafüred előtt esett meg, hogy muszáj volt eü-szünetet tartanunk és miközben mi a kajakkal és az egyensúlyunk megőrzésével foglalatoskodtunk, egyszer csak előjött a part menti fák közül egy fiatal róka, aki huncutul csillogó szemekkel nézte végig ügyködésünk. Talán még nem is találkozott emberrel, de az is lehet, hogy csak a Kisherceg rókája volt, aki épp barátokat keresett, mindenesetre minket eléggé zavarba hozott.

3. nap (2007. 09. 21.): Hajnalban 3,5°C volt a platón, de szerencsére ezt csak az órámról történt leolvasás alapján tudtam meg. Az első etapot kerékpárral kellet legyőzniük a srácoknak, én Markazon vártam őket, hogy kerékpárjaikat felpakoljam a platóra, és útjukra bocsássam őket futva a Kékes 1014 m magas csúcsa, Magyarország legmagasabb pontja felé. Míg ők ezerrel rohantak felfelé, én tankoltam és bevásároltam, majd száguldottam fel a Kékesre. Nem sokkal azután, hogy felértem már be is futott a Csapat és messziről kiabálták, hogy mit vegyek nekik a közeli büfében. Az üdítők fogyasztása után ők loholtak tovább a Vörösmarty-turistaház felé, ahol végre cseréltünk és beszállhattam én is a versenybe. Innen feltekertünk Galya-tetőre, ahol már várt minket a biatlon-pálya gondnoka és a következő feladat bírója Jani, aki mellesleg biatlonedző és olyan sebességgel beszél, hogy mondandójának megértéséhez minimum egy MP3 dekóderre lett volna szükségünk. Mindenesetre a feladat adott volt: az idáig kerékpározó versenyzők kapnak egy-egy rajtszámos mezt, majd futnak 400 métert. A futás után mind a hárman leadnak 5-5-5 lövést, és a legkisebb rajtszámot viselő versenyző annyi büntetőkört fut a 80 méteres pályán ahány hibát vétett a csapat. Az enyém volt a legkisebb rajtszám, így mindjárt 10 kört futhattam, mert a csapat másik két tagja 8 hibát vétett az én kettőm mellé. A következő fordulóban Krisztián futott, neki csak 9 kör jutott, majd a harmadik fordulóban Danin volt a sor, aki a legjobb futó, de egyben a legkevésbé jó lövő volt a csapatban. Neki csak 8 büntető kört kellett lenyomni.
A napi feladatok befejezése után még jutott egy plusz feladat a csapatnak: a teherkocsin légtelenítenünk kellett a fékrendszert. Szerencsére az erdélyi csapat egyik tagja autószerelő volt és az ő szakmai irányításával, valamint a gépkocsi tulajdonosának telefonos segítségével sikerült megoldanunk a problémát úgy, hogy a Városi Léhűtők csapatkapitánya, Sanyi rendelkezésünkre bocsátott egy 2,5 dl-es fékfolyadékot, amivel sikerült feltöltenünk a rendszert.
Mivel még világosban sikerült a csapatoknak beérni az aznapi célba, Pali, a verseny szervezője úgy döntött, hogy szeretne minket meglepni valamivel: eligazítás éjjel fél tizenkettőkor, start éjfélkor. Minden csapat kihasználta a síházak által, nem túl drágán kínált fűtött szobák nyújtotta kényelmes pihenési lehetőségeket, és este 8 órakor már csak a horkolás hallatszott ki a szobákból.
Éjfélkor Pali kiosztotta a feladatlapokat, melyeken 8 nem túl távoli pontnak a koordinátái szerepeltek. Ezeket kellett tetszőleges sorrendben felkeresni, lehetőleg minél rövidebb idő alatt. Sajnos a nálunk lévő PDA GPS-be csak az érintőképernyőn keresztül lehetett az adatokat bevinni, ami ha sürgetik az embert nem biztos, hogy pontosan sikerül. Így eshetett, hogy az egyik koordinátánál egy század foknyit hibáztam és emiatt 2 km-t futottunk rossz irányba. Miután erre rájöttünk és sikerült meglelnünk az utolsó pontot is volt egy éjszakai lövészet, ahol 5 másodpercig világítják meg a célt és ez alatt az idő alatt kell egy lövést leadni és találatot elérni, négyből végül három találatot sikerült elérnünk, majd a tésztapartin elfogyasztottuk a késői vacsorát és folytattuk az alvást.

4. nap (2007. 09. 22.): A rövid alvás után hamar eljött a reggel és már fel is pattanhattunk a biciklikre, hogy leguruljunk Mátraszentistvánra, ahol már várt minket Dani és a kocsi, hogy innen futva folytassák az utat, az Ágasvár csúcsán keresztül Mátrakeresztesre. Mivel a kocsit nekem kellett tovább vinnem, így rám hárult a feladat, hogy felpumpáljam a kocsi hátsó kerekét, egy kerékpárpumpával… Nem semmi feladat volt, így kb. 5 perccel értem csak előbb a következő depóhelyre, mint a csapat többi tagja, pedig én kocsival mentem. Itt gyors lepakolás és már indultunk is tovább kerékpárjaink nyergében a Szurdokpüspöki melletti kőbánya felé. Útközben a Hidegkúti-turistaház mellett gránáttal kellett célba dobnunk, majd egy rövid lejtőt követően hosszas tanakodás után döntöttünk úgy, hogy fenébe a GPS-el, kövessük a Hegyimazsolák csapatát, aztán majd lesz valami. Szerencsénkre mi a hosszabb, ám időben 45 perccel rövidebb utat választottuk és így jelentős előnyre tettünk szert az utánunk következő csapattal szemben. Miközben ezerrel tekertünk a kőbánya felé, meglepődve tapasztaltuk, hogy a második helyen álló csapat velünk szembe teker Gyöngyös (azaz Kelet) felé. Nem sokkal később a harmadik helyen lévő Salomon csapat is szembejött velünk, bár ekkor már tudtuk, hogy nekünk Buják (azaz Nyugat) felé kell tartanunk. Kicsit furcsállottuk a helyzetet, de mint később kiderült mi döntöttünk jól. Buják felett a sasbérci kilátóból megszemlélhettük a Cserhát környező részeit, vagyis azt, hogy merre fogunk még tekerni és futni. Innen már nem sok volt hátra és Szanda váránál a kerékpárokat futócipőre cseréltük, majd a vár és a béri halastó érintése után a futó trió (Roli, Krisztián és Dani) végre célba ért a béri Andezit Hotel bejáratánál felállított Quad akadálypályánál. Itt még várt ránk egy quados feladat: először az üzemanyag takarékosságra hivatkozva, be nem indított motorral kellett egy kört tolnunk a gépet a pályán, majd a csapat egy tagjának kellett két kört megtennie a pályán. Az elsőben le kellett vernie az oszlopokról a labdákat, a következőben pedig vissza kellett tennie azokat, és mindezt időre. Csapatunk a második legjobb időt mondhatta a magáénak és végre meleg vizes fürdő, majd vaddisznópörkölt, buli a Tengerszem csapatával és végül ágyban alvás.

5. nap (2007. 09. 23.): Reggel nem csipog az óra, nem kell korán kelni, hiszen a Salomon Terepfélmaraton csak délben kezdődik, majd a rajtot elhalasztják délután egyre. Kicsit idegesítő a várakozás, különösen, hogy egy félmaraton lefutására nem voltam felkészülve. Mindegy gondoltam, majd csak lesz valahogy…
Sikerült, a csapat minden tagja lefutotta a távot: a Dani 1 óra 50 perc, a Krisztián 2 óra, a Roli 2 óra 5 perc, én pedig 2 óra 10 perc alatt. Fantasztikus érzés volt beérni a célba, ahol mindenkit megtapsoltak, és minden befutó egy emlékérmet kapott a nyakába.
Végezetül eljött az eredményhirdetés, ahol kiderült, hogy kinek mire volt elegendő az elmúlt 5 nap és a rengeteg különböző feladat:
1 hely: Neuzer – Gyilkostó Team (Románia)
2 hely: The North Face Team (Magyarország, Szeged)
3 hely: Salomon Team (Magyarország, Szeged)
4 hely: Tengerszem (Magyarország, Tatabánya)
5 hely: Maxballoon Team (Magyarország, Veszprém, Szeged, Keszthely, Budapest)
6 hely: Hegyimazsolák (Magyarország, Vác)
7 hely: Városi Léhűtők (Magyarország)
8 hely: Lafuma (Magyarország) Lányok!!!
Az eredményhirdetés után már minden gyorsan történt, az elmúlt napok alatt megszerzett rutinnal csomagolta el mindenki a cuccait, vágódott be az autójába és indult hazafelé.

Végezetül a magam és a csapatom nevében köszönöm a rendezők munkáját, a támogatók segítségét és a szponzorok felajánlásait, mert ezek nélkül nem jöhetett volna létre ez a verseny. Találkozzunk jövőre is!

Sinka Gábor, Huszta Roland, Rigó Krisztián és Bagó Dániel, azaz a Maxballoon Team

Veszprém, 2007. szeptember 28.