kínálata az térségről

Napló

Kovács Szabi, a CKM újságirója, egyben az expedíció oszlopos tagja tudósítónk Afrikából:

Az Utazás

A nagy gépen azon töprengtem, hogy mi most röpke 11 óra alatt megtesszük azt az utat (sőt hosszabbat!), amit visszafelé 5 hónap alatt megannyi idő, verejték, könny és vér árán küzdünk majd végig. Innen fentről minden olyan békésnek tűnik, nyoma sincs a szélsőséges időjárási viszonyoknak: a forróságnak, a monszunszerű esőnek, a bilharziás tavaknak, krokodiltől nyüzsgő folyóknak vagy akár a különböző népcsoportok közötti konfliktusoknak. Annyira nagy a kontraszt az odaút és a visszaút között, hogy már a gondolattól is verejtékezem. Még jó, hogy a Old Spice dezodorom nem ígér, hanem bizonyít.

Fokváros építészetileg európai város, az utcanevek keveredve vagy hollandok (párdon: búrok) (pl Heerengracht, Leeuwenstraat) vagy angolok (pl St. George’s Mall, Canterbury Street). A reptér előtti mocsaras terület mellett látható a város egyik nyomortelepe.

A fehérek lakta negyedekben méteres magas falak, kerítések választják el a külvilágtól a  „belvilágot”.

Délután elmentünk a botswanai nagykövetségre, ahol a recispulton található üvegedényben a szokásos cukorka helyett egyenként becsomagolt óvszerek voltak. A „Fokváros Váci utcájához” vezető parkosított út, a Government Lane, egész hosszában pirosszínű AIDS-figyelemfelkeltő világító masnikkal van tarkítva. Gyanítom, errefelé igen komoly problémát jelent e betegség...

Munkahelyemhez, a Regus egyik fokvárosi irodájába is ellátogattunk, kávézgattunk, végre interneteztünk és a légkondicionált helységben lenyugtatgattuk a kinti 40 fokban felhevült testünket.

Március 9.

Este elmentünk az Old Spice regionális brand managerével vacsorázni, és az összes létező vadat megkóstoltuk a menüről (talán utolsó normális vacsoránk, gondoltuk többen). Strucc, krokodil, barna cápa, csavart szarvú oryx, egyenes szarvú eltan, stb, stb.

Ma 11.30-kor érkeztek a csomagjaink a DHL Global Forwardinggal Fokvárosba. Munkatársuk, Gloria szinte óránként telefonált és beszámolt a vámolás állásáról. Délutánra már készen is voltak a papírok. Mivel Fokvárosban mindenki csak módjával dolgozik és a kamionunk garázsa is pontban ötkor zárt csak másnap tudunk csomagolni, bringát szerelni. Tehát március 11-én rajtolunk.

Március 10.

Miközben kísérőkamionunkkal ismerkedtünk, elkezdett igen erősen sütni a dél-afrikai nap. Mire valamennyi Wenson biciklit összeszereltük és a dobozainkat felpakoltuk a kamionra (aminek létrája lekinkább a padlásra vezető létrára emlékeztet, és már látom, hogy ez még rengeteg problémát fog okozni az 5 hónap során), nemcsak a nap égetett meg, de a lumbágóm is beköszönt.

Március 11.

Szilárd napja. Az elhatározás ugyanilyen szilárd. Mindenki menetre kész. Előző este Pali mindenkitől még egyszer utoljára megkérdezte, hogy tudjuk-e mit vállaltunk ezzel az úttal, tudjuk-e milyen veszélyek fenyegetnek ránk öt hónap alatt, tudjuk-e milyen személyiségi torzulások következhetnek be, ha nem követjük a bölcsek tanácsának, a.k.a. Hidvégi-Üstös Pali ajánlásait.

Rajt: Reggel nyolcra kibuszoztunk az óceán partra, Fokváros külterületére, hogy a Tábla-heggyel a háttérben romantikus, de sportos, érzéki, de rusztikus rajtképeket készítsenek rólunk.

A fotózás után az Old Spice Afrika Expedíció 2007 végre elindul. A Cross Hungary Adventure túrán már megtanultam, hogy bringázás közben legfeljebb 0,3 mm távolság lehet az előttem lévő hátsó kereke és saját elsőm között. Habár jobbra-balra is nézelődünk és gyönyörködhetünk a tájban, bele kell törődnöm, hogy biztonságom érdekében az előttem tekerő formás, szőrös lábát és fenekét kell, hogy nézzem, öt hónapon keresztül, napi 8-10 órában.

Ahogy tekertünk, sokáig nem is tünt fel, hogy nem a Velencei tó körül tekerünk, hanem valahol Dél-Afrikában. A növényzet határozottan mediterrán, örökzöld bozót, és eukaliptuszfák. Az első nap végén Yzerfontein faluba érkeztünk, amely az óceán partán fekszik. A kempingben rajtunk kívül csupán két csirke szaladgált. Kimentünk a beachre... Vasárnap délután volt, szikrázó napsütés. Mégis, egy lélek sem volt a parton. A víz volt vagy 17 fok, ezért csak gyorsan mártóztunk. A parti kocsmában elmagyarázták, hogy még húsvétig dübörög a szezon... Szerintem ennél még a januári grönlandi mínusz 80 fokban is több a strandturista van.

Táv: 77 km

Fauna-mérleg: a mai nap láttunk egy elgázolt katicabogarat, két szétlapított pocokfélét, sirályokat és néhány tenyésztett struccot.

Wenson bringa teszt: erős kezdés után délutánra megadta a fenekem feladta a küzdelmet,  3 defektünk volt az akáciáknak köszönhetően

Célállomás: Yzerfontein

(S 33° 20,378, E 018° 09,746)

Március 12.

Hatkor keltem a kamionban. Bár kempingben aludtunk (és 3 méteres szögesdrótos kerítés vesz körül, mégis úgy döntöttünk, hogy felváltva, egy valaki mindig a kamionban alszik, őrködve a cuccokra. A feladatot sikeresen vettem, reggelre minden megvolt. Reggeli nyúltózkodás (Piri receptje alapján), reggeli, kulacstöltés, krémezés és indulás. Óránként kenjük magunkat 40-es faktor krémmel. Világ életemben utáltam magamat kenegetni, de a tegnapi, elrettentő példának szolgáló leégések után, én voltam a legszorgalmasabb kenőgép. A mai nap három köbméter naptejet kentem magamra. Lehet, hogy a történteket megírom a Guinnessnek.

Szerencsénkre megadatott a lehetőség egy negyven kilométeres szakaszt ritka rossz minőségű földúton megtenni. Az út nagyon puha volt, ezért folyamatosan besüppedtünk. Egyszer csak a semmi közepén feltűnt egy iskola. A kerítéshez tapadva 40 gyermek integet és üvölt felénk „go!”-val bíztatva. Egyébként a szolidaritás igen jelentős az elhaladó autóktól. Rengetegen integetnek és dudálgatnak. Lehet, hogy az út rossz oldalán haladunk?

Anglici(ni)zmus: sok minden, ami jól bevált az angoloknál, itt is megtalálható, például az a csap is, amelynek külön van a forró és a hideg víz csapja. Gyakorlatilag nem lehet úgy megmosni a kezedet, hogy ne forrázd le.

Búr parasztok: bár néhányszor leigázták az angolok a búrokat, sőt egy időben még koncentrációs táborokat is létesítettek számukra, mára elég ügyesen visszaverekedték magukat az elitbe: az egész nyugati parton óriási farmjaikon búzát, citrusnövényeket, szőlőt termelnek.

A Die Ark nevű hobbikempingben töltöttük az éjszakát. Azért hobbi, mert a tulajdonos egy búr gazdálkodó, aki nebenbei egy mini-kempinget üzemeltet. Ez egyrészt egy 6×5 méteres zöldellő gyepből állt, másrészt egy istállóból átalakított alvóhelyiségből. A gondos átalakítás kimerült egy alaposabb takarításban, meg a tehenek ágyakkal való kicserélésébenl, de a tehenek nevét jelző táblák még fent lógtak a falon. Én aznap este a Demsy nevet viseltem és nagyon jót aludtam.

Táv: 78 km

Fauna-mérleg: a mai nap láttunk futómadarakat (a híres dél-afrikai gyilkos gyöngytyúk lehetett), valami sasfélét és tenyészállatokat.

Wenson teszt: lyukas gumi faktor 10! Az akácia tüskék kiszúrtak velünk. Speckó folyadék a belsőkbe és remény, hogy jobb lesz a holnap. 

Célállomás: Korinberg 

Március 13.

A hatos kelés után elmaradt Demsy és csapatának reggeli fejése, ezért hamar elkészültünk. Egyébként reggelente rántottát vagy kását eszünk és teát vagy kávét iszunk. Megtöltjük a kulacsokat vízzel és izotóniás löttyel, illetve csinálunk szenyát. Napközben gyümölcsöt, energiaszeletet eszünk, esténként pedig húst hússal, nehogy elfogyjanak az izmaink. Afrikában vagy már leégtél vagy le fogsz égni. A társaság nagy részére már az előző érvényes, én a napi 3 tubus kenőcsnek köszönhetően az utóbbi kasztban tartózkodom. Ma is 8 körül indult el a csapat. Negyven kilométer viszonylagos nyugalom után jött a neheze: innen kezd el dimbes-dombos lenni a táj. Az első hegy brutál 6 km-es emelkedővel kezdődött, középtájt beapplikáltam a műtüdőmet, mert a megszokott bedobta a taccsot. Az utána következő downhill szakaszról csak annyit, hogy az élen bringázó Ivánt a 120-as táblánál lekapta a traffipax :-). A völgyekben élénk mezőgazdasági tevékenység folyik. Az egész területet is Citrusdalnak nevezik, gondolom a zamatos krumplijáról kapta a nevét. Narancs, citromfák mindenfelé, majd kicsit feljebb megint szőlő. A célállomás Clanwilliam, a helyi kempingben, egy víztározó mellett szálltunk meg. Tudomásunk szerint itt még nem fertőzi meg az édesvizeket a bilharzia nevű féreg, ezért tudtunk fürödni is. Majd pár hónap múlva kiderül, hogy jól döntöttünk-e.

Táv: 123 km

Wenson teszt: lyukas gumi faktor: 0!

Célállomás: Clanwilliam.

(S 32° 11,717  E 018° 53,199)

Március 14.

Clanwilliamtől a kopár tájon haladva Koncz Zsuzsa örökzöld slágerét, a „Ne vágj ki minden fát” dúdoltam. Ahogy egyre északabbra haladunk, ritkább a növényzet. Petr, a cseh srác szerint, aki egy éve körbetekerte Ausztráliát, a táj pont olyan, mint ott. Vöröses barna talaj, kövek, sziklák, szúrós alacsony bozót és elviselhetetlen hőség. Az iménti ismérvek jellemezték a tájat, illetve a bringás napunkat. A nap végére mindenki kidőlt, ez volt eddig a leghosszabb, és talán legmelegebb nap. Az enyhe szél volt az egyetlen könnyítő elem.

Mai szállásunk egy Nuwerus nevű falu, amely szó szerint a világ végén van, DE, van gimnáziuma kollégiummal (ráadásul teljesen újonnal épült), valami klinikaszerűség, rendőrörs, és „vegyesboltja”. Az utak nagyrészt nincsenek leaszfaltozva, de mondjuk kicsi a valószínűsége, hogy elviszi az árvíz a földutat. Itt este nyolckor a fiatalok nem a vegyesboltban lézengenek (ami ekkor már zárva van), hanem a tornateremben építik testüket-lelküket. Lenne mit tanulni...

A két sofőr, nevezzük őket nevükön: Sue és George, négyszer körbementek a faluban, érdeklődve szálláslehetőség után. Végül a falu rögbipályájára esett a választás, mert itt valamennyivel kevesebb volt a szikla és a szúrósnövény. Végül lebusinesselték a pálya gondnokával, hogy nyissa meg az öltözőt és a tornacsarnokot, így végül angolvécé, tusolás is bejátszott, illetve nem is sátorban, hanem a tornacsarnokban aludtunk.

Célállomás: Nuwerus

Március 15.

Hajnalban arra keltem, hogy 19 szúnyogcsípés van a bal tenyeremen. Ez még nem maláriazóna, no para. Reggeli után felvontuk az ünnepi zászlót, kitettük a kokárdát. Így Dél Afrika északnyugati, Isten háta mögötti részén is megvolt az ünnepi feeling. Könnyes szemekkel hagytuk ott a nuwerusi sportpályát .

Táv: 127 km

Wenson teszt: lyukas gumi faktor 0

Fauna-mérleg: két dimenziós róka, kivasalt minikígyó

Célállomás: Kamieskroon

(S 30° 12,171 E 017° 55,954)

Március 16.

Rövid, de kemény nap. Ma a két bringás, a szlovák és a cseh srác Tibor és Petr vezették a csapatot. Nagyon megnyomták az emelkedőket, és abból ma jó sok volt! Orvosunk, Laci  ma is mért néhány vérnyomást folyamatosan figyelmeztet a kiszáradás veszélyeire.

Springbok a környék legnagyobb városa és egyben a Dél-Afrikai Köztársaság egyetlen gazella fajtája. Mint megtudtuk, a környező falvakkal összevont közigazgatási egység összesen tízezer embert számlál. Ennek ellenére gyakorlatilag egy utcából áll maga Springbok, az „ugró bak”. A kemping a város szélén található. Itt is van uszoda (király!) és összkomfort.

Megtett táv: 70 km

Fauna-faktor: Eddig ez volt a legfaunagazdagabb nap. Láttunk 3 springbok gazellát (antidorcas marsupialis), illetve valami mormotafélék folyamatosan futkároztak át az úton. Sajnos se lencse, se csúzlivégre nem kaptuk őket.

Kamieskroon – Springbok

( S 29° 40,359  E 017° 53,965)

Március 17

A kis mandélákat hátrahagyva folytattuk kíméletlen északi előretörésünket. A táj most már inkább sivatagjellegű, ritkábbak a bokrok, több a homok. Ma kívételesen elfelejtettem bekenni magam naptejjel, bánta is szép fehér bőröm.

A mai táv vége a namíb határ. Nem mentünk át, mert a dél-afrikai oldalon van az a kircsi kemping, ahol egészen hétfőig dőzsölünk. Uszoda itt nincs, de az Orange folyó partján vagyunk! A folyó túloldalán Namíbia! Már a mobilom is inkább MTC Namibiával roamolna.A vízben elvileg se krokodil, se bilharzia. Tökéletes alkalom, hogy teszteljük a kajakokat!

Táv: 127km

Bringaülés kontra seggem: Laci, a csapat orvosa, mindenkit beparáztatott, hogy a profi bringásoknál sokkal magasabb a prosztatarák aránya a sok üléstől. Mivel az elkövetkezendő öt hónapban második otthonom lesz a nyereg, gondolhatjátok, hogy ezek után parázva ültem az ülésen, gyakran néhány centivel fölötte lebegtem. Segg nem fáj, viszont a combnak vége.

Márc 18

Pihenőnap!!! Nem kell tekerni és hajnalban kelni! Mivel ma ünnepeljük Pali és Ivan szülinapját, megadtuk a módját és birkát vágtunk. Mondanom sem kell, hülyének nézett a kempinges, mikor élő birkát rendeltünk. Reggel bringájával le is szállította Mpanza, a  birkapásztor az aznapi vacsit. Egyetlen benchmark élményem 6 éves koromban lehetett, egy disznóvágáson, de mire leértünk, már perzselték a jószágot, így most sokként ért a szerencsétlen birka halálhörgése. A sokk a kemping lakóit sem kerülte el: miután híre ment a mészárlásnak, messziről kerülték a piros Old Spice trikós hóhérokat.

Az esti birkapörköltet mégis sokan megkóstolták, sőt cserébe megkínáltak ihatatlan helyi pálesszel.

Még délután felfújtuk a kajakokat, amelyekkel majd a Malawi tavon és a Níluson fogunk evezni. Felmatricáztuk, hogy a szponzorok boldogok legyenek.

Mai gondolat Ivantól és tőlem:

Živjela Mađarsko-Hrvatska kandidatura za Europsko nogometno prvenstvu 2012!

Éljen a közös rendezésű magyar-horvát 2012-es foci EB pályázat!

Táv: 0 km

Fauna-faktor: Rengeteg vizimadarat láttunk és az ukrán srác fogott több paducot a házi gyártmányú zsebpecájával! Esténként óriásbogarak lepték el a kempinget. Bogarofóbiás vagyok és asszem leszek.